Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

.		2011.01.09. 17:42
Nemes-major - Gálik-majori kastély   A báró Harruckern örökösök 1853-ban felosztották Csorvás pusztát, a major későbbi területe gróf Stockhammer Ferdinánd örököseinek a tulajdonába került. A pazarló életmódot folytató Ferdinánd gróf gyomai 1839 májusában hitelezőjének, Wodianer Mórnak a felesége, szitányi Ullmann Franciska vásárolta meg. Úgy tűnik, hogy nem sokkal a Csorvás pusztai birtokfelosztás után a Stockhammer grófok itteni birtoka is a Wodianerek tulajdonába került. A kaprioriai báró Wodianer család első ismert tagja Weidmann másnéven Woidzislaw Sámuel Mór volt. Fia, Wodianer Fülöp hatalmas vagyonát gabona- és gyapjúkereskedelemmel alapozta meg a napóleoni háborúk idején. Az ő fia, Wodianer Sámuel – szegedi, majd pesti nagykereskedő – 1844 júliusában magyar nemességet kapott „kaprioriai” előnévvel, majd 1844 augusztusában birtokadományt nyert a Krassó vármegyei Kaprioria (Kaprevár) falura. A család ezen ága 1858-ban osztrák lovagi rangot kapott; Wodianer Sámuel idősebb fiát, Wodianer Mórt 1858-ban osztrák bárói, majd 1874-ben magyar bárói rangra emelte az uralkodó. 1886-ban Wodianer Sámuel fiatalabb fia, Wodianer  Albert Békés vármegyei földbirtokos is megkapta a magyar bárói címet. Az 1861–66-os II. katonai felmérés térképe a major helyén egy kisméretű gazdasági egységet tüntetett fel, amelyben akkor még csak két épület állt. Az 1884-es III. katonai felmérés térképén „Kokaji” tanya néven jelölték a majort, feltehetően a bérlő neve után. Ekkor féltucatnyi gazdasági épület állt itt, a térkép alapján úgy tűnik, hogy a kúria még nem volt meg. 1893-ban báró Wodianer Albert 789 katasztrális holdnyi földterülettel rendelkezett Csorváson, a birtokot 1897-ben Fischer Pál bérelte. A földbirtokos 1898-ban  hunyt el, a gyomai családi kriptában helyezték örök nyugalomra. Ekkor Békés vármegyei birtokait rokonai örökölték, a csorvási birtokrészt unokahúga, hídvégi és oltszemi gróf Nemes Vincéné Wodianer Gabriella egyik fia, gróf Nemes Albert kapta meg. A hídvégi és oltszemi gróf Nemes család székely eredetű erdélyi nemesi família volt, első ismert őse, Akadás a XIII. század elején élt. Fia, Vince 1257-ben IV. Béla királytól adományt kapott Zék földjére. A Nemes család egyes ágait 1755. február 18-án és 1755. augusztus 26-án emelte Mária Terézia királynő erdélyi grófi rangra, az utóbbi ágazat azonban később kihalt. Nemes Albert cs. és kir. nagykövetségi tanácsos, m. kir. rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter volt. A gróf tulajdonát képezte a Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegyei Solt és a Jász–Nagykun–Szolnok vármegyei (Szolnok)–Szandapuszta kastélya és uradalma is. Albert gróf diplomataként főként külföldön tartózkodott, az 1911-es gazdacímtár párizsi lakosként említette, ekkor 788 katasztrális holdas csorvási birtokát Fischer Sándor orosházai lakos bérelte, 1925-ben pedig Groák Dezső hódmezővásárhelyi lakos volt a bérlő. 1930-ban Beregimajor néven említették Nemes Albert birtokát, ekkor a majorban 61 fő élt. A gróf 1935-ben 628 katasztrális holddal rendelkezett itt, amelyet ekkor Gálik János helyi lakos bérelt. Gróf Nemes Albert 1940-ben Rómában hunyt el, ekkor két lánya, Júlia és Ilona örökölték vagyonát. Az 1940 táján készült topográfiai térkép Nemes-major néven tüntette fel a gazdasági egységet. A II. világháború után a kúriát és a majort államosították, az épületben 1948-tól általános iskola és a Szabadság Termelőszövetkezet irodája volt. Az épületet a 60-as években lebontották

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk