Ambrus Anna. UZON MONOGRÁFIÁJA
2010-ben második kiadásban is megjelent Ambrus Anna, az uzoni Tatrangi Sándor általános iskola tanárának könyve, Uzon monográfiája címmel. Uzon ez a háromszéki település immár 15 éve testvértelepülése Csorvásnak. Ennek a kapcsolatnak az érdekessége, hogy hivatalos települési szinten nem működik. Ez azt jelenti, hogy hivatalos delegációk cseréje közel 8 éve nincs, úgy tűnik erre a települések vezetőinek nincs is igénye. Ennél ezért árnyaltabb a kép, mert Csorvás lakói (polgármestere is) sok mindent megtesznek azért, hogy az emberek között korábban kialakult barátságok megmaradjanak. Az elmúlt években, minden évben hívtunk vendégeket Uzonból. A település minden évben vendégül lát két uzoni kis diákot, és egy tanárt (15 éve), akik részt vesznek az orosházi „magyarság táborba” 2005 óta minden évben vendégül látnak a csorvásiak 15 – 50 fő közötti „egyszerű” uzoni embereket. Közöttük nagyon sokan voltak, akik életükben először jártak Magyarországon. Ennek az újszerű kapcsolatnak a terméke a képen látható könyv is.
Erdélyi sajtóvisszhangja a Háromszék című napilapban:
Ha nem is meríti ki a monográfia műfajának minden követelményét, Ambrus Anna helybeli román—magyar szakos tanár a fent jelzett címmel a magyarországi Gyulán megjelentetett, 140 oldalas munkája mindenképpen törekszik erre, legalábbis jelzi azt, hogy a nagy és régi sepsiszéki községközpont múltjáról, közelmúltjáról s jelenéről is sokat lehetne (kellene) még nyomtatott betű által megmenteni ,,
Nem múltsirató, panaszkodó írást akarok az olvasó kezébe adni, hanem egy olyan könyvet, melynek rendeltetése útmutatás az elkövetkező generációk számára" — írja a szerző a kiadvány hátlapján. Ebben a könyvben számos ma is élő uzoni szereplővel-visszaemlékezővel találkozunk, s ez a lényeg, hogy a falusfelek olvassák, miképpen szövi-ványolja az író könyvvé az élő emlékezést. Ezért van sikere, ezért fogyott már el a kinyomtatott háromszáz példány. Ambrus (Imreh) Anna taktikai ráérzéssel oldja meg a könyv szerkesztését-írását: a település múltjának hiteles történelmét olyan szakemberek tollára bízza, mint Binder Pál és Cserey Zoltán, az építészeti emlékek fejezetet Kónya Ádámtól veszi át. A református egyház históriáját a volt lelkész, Szabó József és a mai lelkipásztor, Ungvári Barna András jegyzi, az oktatás múltjáról Széplaki Károly, jelenéről Szabó Margit igazgató ír. Nem hiányzik a pontos adatokat közlő Ugron Ernő karnagy és Uzon nagy szülöttének, néhai Beke Györgynek egy-egy írása sem. A többi fejezet (demográfia, zsidókérdés, cigányság, általános közművelődési áttekintés, a jelen közművelődése, hagyományok, helyi népszokások, élő népművészet, sportélet, határjárás stb.) a szerző saját gyűjtéséből született. Érdekesnek és értékesnek találtuk a kollektivizálás helyi eseményeit bemutató pontos „utótudósítást" és a helybeli szabadegyetem működéséről szóló fejezetet. E felette hasznos fórum, a szabadegyetem több mint évtizedes működése a szerzőnek, miként szintén pedagógus férjének, a testnevelő tanár és ornitológus Ambrus Lászlónak köszönhető. Nemcsak a helynevek gyűjteményéhez, hanem az egész könyvhöz néhány térkép kívánkozott volna. Ezt egy esetleges második kiadásban — akárcsak más, felmerülő hiányokat, valamint egy könyvészeti lajstromot — pótolni lehetne. A közölt fehér-fekete fotók zöme dokumentum értékű. A kötetet a csorvási Pro Urbe Egyesület adta ki, felelős kiadója Kasuba István. Az Ambrus család anyagi alapjaiból készült könyvet a budapesti F+F Felvonó Kft., az említett egyesület, Márkó László uzoni tanár és a budapesti Fingerhut család támogatta. Szerkesztette Hunyadvári András.
Kisgyörgy Zoltán
Másik visszhang(..a határokon átívelő nemzetegyesítés várát ilyen kövekből kell újraépíteni.)
A maga is uzoni születésű szerző — apja, Imreh János a nagyközség jegyzője nyugdíjazásáig, édesanyja Imreh Irma, az uzoni napközi otthonban dolgozik —, Ambrus Anikó tanít az egyik legkarakteresebb háromszéki magyar faluban, Bikfalván, majd az ugyancsak Uzonhoz tartozó Lisznyóban, a Székely Mikó Kollégiumban szerez érettségi diplomát, ezt követően román—magyar szakot végez a marosvásárhelyi tanárképző főiskolán, majd miután Ambrus László testnevelő tanár és ornitológus haját bekontyolja, folyamatosan Uzonban tanít. Máig.Iskolai állomáshelyeit azért részletezem, mert ezek szellemi környezete beépült Uzon-könyvébe, amelyben a könyvborítók közé fogta mások Uzonnal kapcsolatos legjobb írásait, dr. Binder Pál és Cserey Zoltán történész munkáját a település múltjáról, Uzon építészeti emlékeit Kónya Ádám esszéje alapján mutatja be, majd ismerteti a szerző rajzaival azokat az épületeket, amelyek a városiassá polgáriasult nagyközséget Háromszék egyik legszemrevalóbb udvarházas településévé teszik. Az uzoni református templom történetét Szabó József és Ungvári Barna András református lelkész tollából ismerhetjük meg, Ugron Ernő az Atlantis Művelődési Egyesületről szól, a Tatrangi Sándor Általános Iskola történetét és jelenét Széplaki Károly és Szabó Margit jegyzi, Beke György, az Uzon nevét öregbítő szerző egy rá jellemző olvasmányos írással van jelen (Patikusok).Természetesen Uzon község képe ezekkel az írásokkal is hézagos lenne, ezért Ambrus Anna fogja magát, és kitölti a hézagokat, betömi az ismeretlen réseket, és huszonegy írást maga jegyez. Ezek a mondhatni hézagpótló könyvelemek a településtörténetnek azokat a pászmáit és témáit járják körbe, amelyeket hol a román adminisztráció, hol a diktatórikus parancsuralom miatt nem lehetett tárgyalni, és ez a ,,hézagpótlás" aztán meghatározza az Uzon-könyv arculatát, egyértelművé teszi üzenetét. 1848—1849 Uzonban, 1940, a székelyföldi magyar világ, Uzon demográfiai képe, Az uzoni zsidóság, a Cigányok Uzonban, a kollektivizálás és a többiek egészen a magyar kártya nyerőszámaiig kerekedve meghatározzák a könyv karakterét.Ambrus Anna könyvét egy Mihályi Molnár László-mottóval indítja: Ha itt születtél, érintsd meg a földet, / S ha érted még szavát, mindent elmesél. / Megtudhatod titkát is a rögnek, / S érezheted majd tápláló vizét. / De néma lesz, ha mindezt elfelejted, / Ha a látszat neked ennél többet ér. / Hiába nősz lombnak a fára, / Nem leszel gyökér. Az Uzon-könyv olyan szellemiségű, mint a mottó.És még valamit, ami nagyon fontos: Uzon monográfiáját a Pro-Urbe Csorvás Egyesület adta ki, Hunyadvári András szerkesztette (Gyula), a támogatók között budapesti, csorvási és uzoni neveket találunk. Jelzés ez is: a határokon átívelő nemzetegyesítés várát ilyen kövekből kell újraépíteni. Ambrus Anna Uzon-monográfiája tulajdonképpen nem az, aminek írják és mondják, a szó megszokott értelmében nem monográfia, hanem, attól függően, hogy milyen szemszögből nézzük és olvassuk, ennél egyszerre több, de ha valaki ákációskodni akar — ne tegye! — ennél kevesebb is lehet.
Sylvester Lajos
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
