Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

.		2010.12.27. 15:44
Dr. Daimel Sándor (Csorvás díszpolgára 1918.) 1866. szeptember 5. Gyula – 1946. április 18. Budapest Édesapja Daimel Lipót gyulai vasesztergályos, ötödik gyermekeként született. Daimel Sándor az elemi iskolát Gyulán végezte, majd pedig Aradon a középiskolát, Budapesten pedig jogot végzett. Terényi Lajos főispán 1889-ben közigazgatási gyakornoknak nevezte ki, ezzel bekerült Békés vármegye közigazgatásába. 1898-tól első aljegyzője a vármegyének, majd 1902-ben főjegyző, 1916-ban a vármegye alispánja. Ez az időszak már az I. világháború időszaka. Amikor rendkívüli teljesítményt produkált, mint a megye élelmezési ügyeit irányító tisztviselő. Többek között, az ebben az időszakban tanúsított magatartásáért döntött úgy Csorvás képviselő-testülete, hogy díszpolgári címet adományoz számára. A képviselőtestület 1918. augusztus 13-ai ülésén, Almády Géza virillis képviselő, aki a megyei törvényhatóságnak is tagja volt, beszédében méltatta Dr. Daimel Sándort, aki ebben az időszakban kapta meg IV. Károly királytól a III. osztályú Vaskorona-rendet. Beszéde végén Almády Géza javaslatot tett arra, hogy a csorvási képviselő-testület válassza meg Csorvás díszpolgárának. A képviselő-testület  következő határozatot hozta: „A képviselő testület az indítvány elfogadásával Dr. Daimel Sándor alispán urat legmagasabb kitüntetése alkalmából melegen üdvözli s őszinte tiszteletének s igaz szeretetének kifejezése mellett őt egyhangúlag és nagy lelkesedéssel Csorvás község díszpolgárának választja meg, mint a törvényhatóság puritán lelkű vezetőjét, mint a polgárok atyját, kis emberek pártfogóját. Utasítja a község elöljáróságát, hogy a díszpolgári oklevél elkészítése iránt az intézkedést saját hatáskörében tegye meg, gondoskodjék, hogy az annak idején küldöttségileg adassék át.” Tekintélye a megyében vitathatatlan, ezért amikor a belügyminiszter 1925-ben nyugdíjazni akarta a főispán és a megye vezetése kijárta, hogy 1927-ig megbízatását meghosszabbítsák. Maga Daimel 1930.-ban kérte nyugállományba vonulását, ezek után Békés vármegye iskolán kívüli népművelési bizottságának az elnöke lett. Életében több kitüntetésben részesült 1918-ban a király III. osztályú Vaskorona-rendet, a vármegye javaslatára pedig II. osztályú Polgári Hadiérdem-keresztet adományozott neki. 1931-ben Békés vármegye örökös törvényhatósági bizottsági tagjává választották. 1937.-ben feleségével Budapestre költözött, ebben szerepet játszott elhatalmasodó betegsége, hallását elvesztette, járni is alig tudott. A háború, Budapest ostroma alatt ingóságait elvesztette, reménytelen anyagi helyzetbe került, amit tetézett, hogy nyugdíját 1945. januártól nem folyósították. 1946 áprilisában nyomorúságos körülmények között meghalt.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk