Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

.		2011.01.09. 11:34
Gróf Wenckheim Sándor kastélya.   A Wenckheim család csorváspusztai majorjai a helytörténeti adatok szerint többségükben 1854 és 1860 között épültek fel. A família legrégebbi itteni gazdasági egységét, a későbbi Nagymajort az 1861–66-os II. katonai felmérés térképe „Csorvás Puszta (Wenkheim Meierhof)” néven tüntette fel. Ekkor a jól kiépített gazdasági egységben másfél tucatnyi épület állt. A major gróf Wenckheim  Antal tulajdonát képezte, aki 1864-ben hunyt el. A földbirtokos özvegye, zichi és vásonkeöi gróf Zichy Maximiliana cs. kir. csillagkeresztes hölgy, palotahölgy a feljegyzések szerint igen sokat tett Csorvás fejlődéséért, a grófi család 1866-ban támogatta az első csorvási római katolikus templom felépítését is, Wenckheimné miseruhát, szentségtartót, két keresztet, négy gyertyatartót és más felszerelési tárgyakat adományozott az egyháznak. 1884-ben a grófi család iskolát alapított Nagymajorban, amely csak három évig működött itt, ekkor az oktatási intézményt Kismajorba helyezték át. 1884-ben a III. katonai felmérés térképén „Gf. Wenkheim nagy mjr.” néven tüntették fel a gazdasági egységet, amelynek a kialakítása szinte semmiben nem változott a II. katonai felmérés elkészítése óta. Az 1893-as és az 1897-es gazdacímtárak 2985 katasztrális holdnyi területet tüntettek fel Wenckheim  Antal örököseinek a nevén. 1895-ben már Nagymajor és Kismajor is a família ezen ágának a tulajdonát képezte, a két major a családi birtokmegosztás után Wenckheim Henrik családjának tulajdonába került.Wenckheim Rudolf halála után örökölték a Kis-majornak nevezett birtokrészt is. Henrik gróf fiatal korában katonatisztként szolgált egy dragonyosezredben. Leszerelése után a visszaemlékezések szerint igen költekező életmódot folytatott, ezért a család a birtokait gondnokság alá helyeztette, vagyonát ekkortól öccse, Dénes kezelte. Wenckheim Henrik állandó jelleggel Bécsben élt, ugyanakkor magyar nyelvtanárt is tartott házánál, ennek köszönhetően magyarul is kiválóan beszélt. A gróf legszívesebben numizmatikával foglalkozott, világhírű éremkollekciót gyűjtött össze, a vásárlásokra 180 000 koronát költött. 1898-ban épült ki a gróf Wenckheim család Nagymajor, Kismajor, közötti vasút. A csorvási uradalmakból a szolnoki cukorgyárnak szállítottak be nagy mennyiségű cukorrépát. Az egyes majorok között hamar megvalósult a távbeszélő-összeköttetés is, ennek a vezetékeit a kisvasút sínjei mellett építették ki. Wenckheim Henrik 1908-ban bekövetkezett halála után özvegye és kiskorú gyermekei a csorvási birtokra költöztek, a nagymajori kiskastélyban laktak. A gyermekek közül Wenckheim Sándor később Nagymajort, Wenckheim Mária pedig Kismajort kapta meg. A testvérek 1925-ben 2595 katasztrális holdnyi földterülettel rendelkeztek Csorváson. Wenckheim Sándor 1925–28-banegy új kastélyt emeltetett Nagymajorban, amelyet „nagykastélynak” neveztek; ekkortól a kiskastélyban a birtok tiszttartója lakott. A mára nagyrészt megsemmisült nagykastély felépítése után az épületeket körülvevő parkot is átalakították, az egymással szemben álló nagykastély és kiskastély között díszkertet alakítottak ki. A kastélyépítkezés és a parkátalakítás jelentős összegeket emésztett fel, a munkálatok befejezésének időpontja pedig majdnem egybeesett a nagy gazdasági világválság kezdetével. Emellett Sándor gróf is folytatta apja pazarló életmódját – több amerikai utazást tett –, ennek köszönhetően anyagi helyzete jelentősen megrendült. Ekkor a gróf kénytelen volt létrehozni a hitelezőivel egy közös gazdasági társaságot a birtok hasznosítására, ez volt az Uradalom Rt. Az 1932. január 12-én 400 000 pengő alaptőkével Budapesten megalapított cég 1786 katasztrális holdas földterülettel rendelkezett. Az Rt.-nek 12 részvényese volt, a társaság elnöke Wenckheim legfőbb hitelezője, Mándly Sámuel bankár lett. Wenckheim Sándor kezén csak a kastélyegyüttes és közvetlen környéke maradt. Wenckheim korábban jelentős segítséget nyújtott az új római katolikus plébánia megépítéséhez, amelyet kezdetben az egyházközség maga tervezett felépíteni, végül azonban 1929-ben a gróf magára vállalta a munkálatok teljes költségét. 1937-ben Wenckheim Sándor levélben fordult a plébánoshoz, hogy a csorvási római katolikus templom alatt létesíthet-e kriptát maga és családja számára. Az egyháztanács azonban elutasította a kérést, mivel a gróf nem volt a templom kegyura. A II. világháború után a nagymajori kastélyokat államosították, majd állami gazdasági kezelésbe kerültek. 1977-ben a nagykastélyt felrobbantották, a kiskastély napjainkban üresen áll. Az egykori kastélypark egy 10 hektáros része elvadult állapotban ma is látható. Forrásmunkák: Historia Domus, Katonai felmérések, Csorvási Kastélyok.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk