Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

.		2011.01.09. 14:49
190 év a Wenckheimekkel A törökök kiverése után Lovag harruckerni Harruckern János György császári élelmezési főhadbiztos, magyar udvari kamarai tanácsos, későbbi Békés vármegyei főispán 1720-ban lett Csorvás puszta földesura, amikor III. Károly király neki adományozta a Békés vármegye területének nagyobb részét kitevő gyulai uradalmat. A később bárói rangra emelt földesúr 1742-ben bekövetkezett halála után fia, Harruckern Ferenc tulajdonába került a hatalmas uradalom. Az 1770-es úrbéri rendezésnél két részre osztották Csorváspusztát, egyik fele földesúri birtok lett, a másik fele a gyulaiak tulajdonába került. A báró 1775-ös halálával kihalt a Harruckern família férfiága, a leányági örökösök 1798-ban osztoztak meg vagyonukon, ekkor öt rátára (részre) osztották fel a gyulai uradalmat. Ezekben Csorvás neve nem szerepel. Ennek oka, hogy a csorvási 15 ezer 612 holdat, valamint a Kis - Apácán levő 796 holdat, a gyulai és a székudvari malmot, valamint a Csanád megyében lévő Királyhegyes pusztát nem osztották szét az örökösök között. Ezeknek a birtokrészeknek a jövedelmét szánták az örökösödési és osztozkodási költségek fedezésére. A megmaradt közös birtokok kezelésével a család legidősebb tagját gróf Wenckheim Józsefet bízták meg, így Csorvás puszta is az ő irányítása alá került. A későbbiek folyamán fia gróf Wenckheim József megváltotta ezt a majorságot ezzel ez a földterület lett az első csorvási Wenckheim birtok. Csorvási pusztát, az 1770. évi úrbéri rendezésnél kettéválasztották. Az egyik fele a gyulaiaké lett, a másik felén pedig urasági birtok jött létre. Az urasági birtok a szentetornyai határtól Szentmiklós puszta határáig, Kis és Nagy - Csákó határa mentén terült el mintegy 3 kilométer szélességben. Az urasági birtok 6584 hold nagyságú volt. A birtok sorsa, mivel nem volt tulajdonos, az örökséget kezelők az urasági részt bérbe adták. Az adatok alapján úgy látszik, hogy gróf Wenckheim Ferenc 1818-ban megváltott, a 6584 holdból 2020 hold földterületet.   1821-ben ezen a 2020 holdon létrejött az uraság önálló gazdasága. A birtok többi része bérlők kezébe került, amelyek között ott voltak a Harruckern örökség részesei is. A csorvási 2020 holdas urasági birtok gazdálkodásáról, ami gyakorlatilag Csorvás első majorja volt, az 1825-ös évről vannak adataink. Ezek alapján a major fő gazdálkodási tevékenysége az állattenyésztés volt. Gulyái voltak: fejős, szűz gulya valamint göbölyökből álló gulya legelt a pusztán. Komoly lótenyésztés is folyt, mert az uradalom 1827-ben 250 lovat értékesített a csorvási ménesből. A juhtenyésztés is számottevő volt, mert az 1826 évi szaporulat számbavételénél, Csorváson 1043 bárányt találtak. A növény-termesztésnél az 1826 évi termés számbavételekor 528 pozsonyi mérő búzát, 1419. mérő árpát, 700. mérő zabot, és 120. boglya szénát termelt ebben az évben a gazdaság. Ezek alapján mintegy 600. hold körüli területen folyt növénytermesztés az uradalomban. A gazdaság épületeiről keveset tudunk, nyilván a tisztikar, az ott dolgozó cselédek rendelkeztek lakással. A gazda irányította a birtokot, őt Szabó Jánosnak hívták. A későbbiekben az 1840-es évek elején a gazda Grempsperger János. Mellette számtartó, kasznár és 18-20 munkás kocsisok, béresek juhászok dolgoztak a majorságban. 1848-ban a birtok jövedelme 4387. forint volt.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk