2011. január hónap verse:
Színek bús magvetője
Faun énekli makacs nimfáról, aki
Nem akarta őt megcsókolni.
Tegnap este rózsanyílás volt.
Dúdoltak bennem a vágyak,
álmok, amik kacagva szálltak
ölelésharcba, csókcsatába.
Aranymagot miért is szórtam?
Miért sírt a szó, a gyöngy a drága,
ha nem szökken víg, szép kalászba
dús akarásom és dalos szám?
Megkönnyezi a bíbor alkonyat!
Színek bús, büszke magvetője
s vonul már megint új dűlőre
szikes, dacos rossz föld ugarról.
Megyek mert vár a boldog áldás.
Vágom kábán szépség rendjét,
nevetve mi nekem terem még
másutt, jobb, titkos réteken.
Bús kergetősdi a vad élet.
Ebben a nagy gyászos futásban
sírva bukdácsolva még, utánam
piros, tüzes, lágyult szíveddel.
De nem kell majd a késő csókod.
Rimánkodva hiába hoznád
tavaszaid elaszott rongyát,
ott szárad el cserepes szádon.
Budapest Kárpáti Károly
A fenti vers a Jelen szépirodalmi és művészeti hetilap 1922. április 25-ei számában tette közzé Raczkó Lajos szerkesztő. A vers alatti jegyzetben olvasható, hogy..”Kárpáti – ki nemrégen budai evangélikus segédlelkész lett – Ady Endre fanatikus és rajongó híve, költeményeivel a fővárosban is feltűnést keltett.”
Hogy miért érdekes ez a vers a csorvásiak számára? Talán azért mert írója Tátrai Károly, aki Csorvás evangélikus lelkésze volt, 1932 és 1969 között. A versre a figyelmünket Koszorús Oszkár hívta fel, köszönet érte.
|